Minden ami....
Egy kis csalamádé innen onnan amonnan



Leírhatatlan érzés, mikor zenehallgatás alatt behunyt szemmel a dallam végigfut a testem minden porcikáján, szívemhez érve pedig eltölt melegséggel. Mintha egy másik világba csöppennék, ahol megszűnik létezni minden gond és bú. Igen, zene nélkül nem tudnék élni! 


 



Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni.Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...De futhatok Veled.Ha egy nap senkit sem akarsz hallani...Hívj engem.Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.De, ha egy nap hívsz...És nincs válasz...Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem. 



Minden egyes pillanat az életedben különleges és egyszeri. Soha nem lesz lehetőséged egyetlen percet sem újra átélni. Minden elvesztegetett idő a múltaddá válik. Az élet nem ad alkalmat ezerszer arra, hogy megragadd a boldogságot. Mindig csak egy lehetőséged lesz. Te döntesz, hogy kihasználod-e vagy hagyod, hogy értéktelenül peregjenek a szemek az életed homokóráján. Nem érheted be azzal, hogy egyszerűen emlék nélkül, csoda nélkül, szeretet nélkül teljen el a nap. Minden nap tele van csodával, neked csak az a dolgod, hogy megnyisd a szíved előttük. Ha szeretsz valakit, mutasd meg neki minden nap, hogy Ő a legszebb dolog az életedben. Éreztesd vele, hogy mennyire különleges és soha ne felejtsd el, hogy minden elhangzott "szeretlek" lehet az utolsó, amit ajkad kiejt és ami szívéig elér. Bármikor megtörhet a varázs, de amíg tart becsüld és vigyázz rá, mert lesz idő, mikor szeretnéd, vigyáznád, becsülnéd, de már túl késő. Egyetlen élet adatott, Te gyűjtöd kincseit, ha egyet is elhagysz hidd el lesz ki felveszi, s kit a világ leggazdagabjává tesz




Csak merengek elgondolkozva azon, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet. Vajon irányítja-e valaki a lelkeket, amikor egymás mellé sodorja őket valami felső hatalom, vagy pusztán a véletlen befolyásolja azt, hogy valaki, akit tegnap még nem ismertem, ma a mindent, a végtelenséget jelenti nekem.Lelke fénye beragyogja még az árnyékaimat is. Mosolya az én arcomra is mosolyt varázsol. Belőle fakad a türelmem, szavaim simogatása... Az ő szavai, pedig gyógyító balzsamként hatnak lelkem sajgó sebeire. Az ő szeretete szívem melegsége, az ő bocsánata maga a kegyelem... Az ő szívdobbanása az én szívem ritmusa, s az ő kifelé sírt könnye folyik befelé a szívembe... Öröme az örömöm, és még bánata is enyém ... Mégis olykor, miközben a szívemig emelem, néha-néha elejtem és olyankor falat emelnek közénk a kimondott, vagy kimondatlan szavak... És akkor olyan szorongatóan üresnek tűnik a csend... De hiszem, hogy ez a csend véges és újra beledobban egy távoli szívverés, és újra végig száguld az erekben a szeretet, ez az édes érzés..



A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít. Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát, hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem. És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna, mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól, akkor a barát újra eljátssza nekem. Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel. Visszatükrözi, aki vagyok.